Amióta léteznek kerékpárok, azóta áhítoznak az emberek egy emelkedő, vagy egy hosszabb út megtételekor, hogy de jó is lenne, ha mindezt a távot önerőből tenné meg a kerékpár. A vágyakat tervek, majd a megvalósítás követte, a század elején megjelentek az első motorkerékpárok, amelyeket kerékpár vázakra építettek. A későbbiekben már erősített kerékpárvázakat készítették erre a célra. A század elejére több tucat motorkerékpár-gyár kínálta termékeit a nagyérdeműnek, melyekre egyre nagyobb igény volt, mivel a kerékpárok behatárolt sebessége miatt rövidebb távokat, és csak lassabban lehetett megtenni, az automobil pedig csak a tehetősebbek kiváltsága volt. A felgyorsult gazdasági fejlődéssel való lépéstartáshoz ez már kevés volt. A bicikli váz épp ekkor ért fejlődésének csúcsára, a belső égésű motorokat pedig ez idő tájt kezdték el fejleszteni, így kézenfekvő volt a kettő összeházasítása. Ennek egyik úttörője William Harley, és Arthur Davidson volt. Az általuk „összekalapált” első Harley-Davidson 1902-ben készült el, ezt még egyhengeres motor hajtotta. A blokk a vázbölcsőben helyezkedett el, és lapos szíj hajtással vitték át az erőt a hátsókerékre. A kezdeti motorok inkább hasonlítottak motorizált kerékpárokra, mint a mai értelemben ismert motorokra. Amerikában a Harley, és az Indian mellett olyan motorok versengtek egymással, mint a Flying Merkel, Warwick, Clevland, Torpedo, Cyclone, Excelsior. Ezek a márkák 1915-re már jóval továbbhaladták a motorizált bicikli stádiumát.

TOVÁBB>>